Az amano garnéla szaporításával kapcsolatos eddigi tapasztalataim - Nagy Viktor Akvarisztikai Blogja

Post Top Ad

2022. június 29., szerda

Az amano garnéla szaporításával kapcsolatos eddigi tapasztalataim

Még a cikk első soraiban fontosnak tartom megjegyezni, hogy nem számítok még igazán tapasztalt amano szaporítónak, de úgy gondolom, hogy pár hasznos tippet már tudok adni az eddigi sikerek alapján. 

Kezdjünk is bele a "kerettörténettel".

Az amano garnéla nem specializált szaporodású, ellentétben a Neocaridina fajokkal( pl. red cherry), ami annyit tesz, hogy a kikelő porontyok nem képesek hosszú ideig túlélni édesvízben, hanem sós víz szükséges, egy ideig. Ennek oka, hogy az amano garnélák folyókban élnek, ott engedik el a lárvákat, majd azok lesodródnak a torkolatba, időnként egészen a nyílt tengerig is akár, majd amikor már elég fejlettek lesznek, visszaúsznak a folyóba. Nekünk ezt kell lemásolni mesterséges körülmények között, és ez adja az egyik fő bonyolultságát a dolognak.

A szakirodalomban a legtöbbet emlegetett módszertan Logemann névre hallgat, szinte mindenki, aki rákeres az amano garnéla szaporításra, ezzel találja szemben magát. A cikk folyamán ezt a módszertant használom mint kiindulási alap, ahol eltérek tőle, indokolni fogom az okot.

Először is, szükségünk lesz egy kifejlett nőstényre, ami petéket hordoz, ami nagyjából így néz ki:

Petés amano garnéla

Ekkor jórészt már el is késtünk az előkészületekkel, mert a peték elég fejlett állapotban vannak, szinte minél előbb jobb elkezdeni a szaporítás előkészületeit. Szükség lesz egy 30-50 liter körüli akváriumra a sós vízes részleghez, meg egy kisebb akváriumra, ahol a nőstény elengedheti a petéket. Már itt eltértünk a Logemann módszertől, mivel az ő leírása azt javasolja, hogy oda tegyük a nőstényt, ahol majd elengedi a petéket, amit később besózunk. Bár hallani néhol olyanokról, akiknek így is sikerült, azért a legtöbb embernek beletört a bicskája. Hamarosan kifejtem miért szükséges a két akvárium.

Tehát van mondjuk egy 40 literes akváriumunk, amiből majdnem tengervizet kell csinálnunk. A logemann módszer szerint a 25 g/l sókoncentráció a nyerő, én ebben nem tértem el a saját próbálkozások során. Tehát kell só, de mielőtt elindulnál érte a teszkóba, kicsit lassíts, mivel nem akármilyen só jó ehhez, csak olyan, ami mesterségesen kevert, és a tényleges tengervizet fogja imitálni. A konyhasó bár szintén tengerből származik, de a feloldódás után nem kapunk tényleges tengervíz összetételt. Mesterségesen kevert sót díszállat-kereskedésekben tudunk vásárolni leginkább, sok márka megfelelő lehet, én Red Sea márkát használtam.

Szóval van a 40 literes akvárium, majd teszünk bele vizet, és a víz mennyiségéhez pedig kiszámoljuk a megfelelő mennyiségű sót. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a helyes oldatkeverés úgy zajlik, hogy ha moondjuk 40 liter vízhez számoltuk a sót, akkor a só+víz adja ki a 40 liter mennyiséget a végén. Tehát ha 25 g/l koncentrációt szeretnénk, akkor 25 x ~40liter víz, tehát 1000 g só kell, tehát 1 kg. Ha kereken 40 liter vizet számoltunk, akkor a végső oldat kicsivel hígabb lesz mint 25g/l, de ennyi eltérés úgy gondolom érdemben nem számít.

Az így kapott "mangrove mocsár" vizet ez után világítani kell, eleinte állandó jelleggel, hogy minél jobban bealgásodjon. Elérkeztünk az egyik nehézséghez, egy "steril" sós vizet nagyjából akármeddig világíthatunk, ha csak véletlen nem került bele valami életben maradni képes spóra, nem fog semmi történni. Szóval lesz még egy fontos előkészület, be kell szerezni a kicsi amanók kajáját. Sok mindennel lehet próbálkozni, a sikeres szaporítók nagyjából két dologra esküsznek: Hobby Liquizell, illetve spirulina por. Én az utóbbi helyett Chlorella port szereztem be bioboltból, mivel a chlorella könnyebben fogyasztható, tudniillik a spirulina kicsi spirálokból áll, amik összeakadnak, tömböket képeznek, a Chlorella pedig egyszerű golyó formájú, így nem akad össze. De amúgy mindkettő megfelelő, mivel a spirulinát később fogyasztják, amikor már tudják szabdalni.

A kaja beszerzése tehát azért is fontos, mert ezzel oltjuk be a sós vizet, mivel mindegyik tartalmaz, még a száraz por is, életképes alga spórákat. Elég a liquizellből 1-2 csepp, a porból pedig fél csipet a beoltáshoz. Ne járjatok úgy mint én, hogy kb egy evőkanál por beöntése pár nappal később kellemes dögszagot eredményezett, és a teljes vizet le kellett cserélnem. 

A víz beérését még lehet segíteni egy kevés mikró+makró növénytáppal is, pár ml elég lesz, tapasztalataim szerint szépen felgyorsítja az alganövekedést. Tehát megy 24 órában a fény, nem kell semmi speciális, igazából 3000-6500K körül bőven jó, akár kompakt fénycső, vagy LED is. Ami kéznél van, azt használd. Legalább pár hétig járjon így, de a legjobb, ha 1-2 hónapig is tud. Akkor igazán jó, ha amikor ránézel, már egy enyhe hányinger elkap a sok trutyitól :D. Nálam jelenleg a fő nevelő akvárium így néz ki, jó pár hónapos: 

Algás amano nevelő akvárium

Egy kicsit helyezzük szembe ezt a Logemann leírásokkal. A fordításokban én nem olvastam alga beoltást és növénytáp-használatot sem, így ez talán eltérés és újdonság, illetve ott nincs eleve algás nevelő, mert azt az akváriumot sózzák be, ahol a nőstény elengedte a lárvákat.

A bealgásítás több szempotból is hasznos és fontos. Egyrészt, táplálékot fog adni a fejlődő lárváknak, de ennél van még fontosabb funkciója is: az alga rendkívül jó szűrő. A keletkező bomlásterméket egyből magába építi, miközben ugye táplálék is egyben, így gyakorlatilag nem kell szűrnünk a vizet. Ez mellett mivel az alga fotoszintetizál, oxigént is ad le nappal a vízbe. Tud mindent, ami nekünk kell( illetve a lárváknak).



Újszülött amano garnélák

A friss mama besárgul, és egyből a hímek célpontja lesz

Jön az első izgi történés, a nőstény elengedte a lárvákat. Ha szerencsénk van, ezt egy éjszaka alatt megteszi, ha nem, akkor szakaszosan mindig csak néhányat. A lényeg, hogy be kell őket gyűjteni. Akár a külön kis akváriumában, akár a fő (növényes?) akváriumban engedte el, a szűrést, és minden vízforgatást kapcsoljunk le, és sötétítsünk le teljesen, de a legjobb ezt este, eleve sötétben csinálni. Ez után egy okostelefon "zseblámpa" fukcióját használva vonzzuk egy helyre a kis lárvákat. Ezt azért tudjuk megtenni, mert ösztönösen a fény felé mennek, és ott fognak egy kupacban tobzódni. Fogjunk egy levegőztető szilikoncsövet, és szívjuk le a kis lárvákat egy edénybe, minél kevesebb vízzel. Ezek a lárvák mehetnek a sós nevelő akváriumba szoktatás nélkül is. Ha csak sok vízzel sikerült őket kiszívni, vagy öntsük le a felesleges vizet, vagy kissé sózzuk fel a nevelő vizét a bekerült vízmennyiség függvényében. Ha minden lárva átkerült, a folyamatos fényt vegyük le kb. 12-14 órára, hogy alganövekedés maradjon, de meglegyen a természetben is megtalálható fény-sötét ciklus a lárváknak. 

1 napos lárva

Ez után következik az igazi nagy mutatvány: életben kell tartani a lárvákat. A jó algás akvárium egy kis lebegő algát mindig produkál, de ez mellett adjunk nekik liquizellt is az első nappokban. 1-2-3 csepp bőven elég. Ehhez egy kis pohárkába öntsünk egy kis édesvizet, majd cseppentsük bele a kívánt adag liquizell-t majd enyhén rázzuk össze, és mehet a lárváknak. Miért édesvízbe? Mivel könnyebb mint a tengervíz, egy ideig fent fog úszni a sós víz tetején, a kaját oda koncentrálva, ahol a lárvák is nyüzsögnek. Ebből következik, hogy estefelé etessünk, amikor sötét van, és a lámpa fényére odagyűltek a lárvák.

A Logemann módszer megadja, melyik nap mikor és mit adj nekik enni, a lényeg, hogy a két véglet között kell egyensúlyozni: a vizet ne borítsuk meg, de tápanyagbőségben fejlődjenek a lárvák. 1-2 naponta lehet az elején liquizellel etetni őket, majd úgy a 10-14 nap körül be lehet iktatni a felvizezett por Spirulinát vagy Chlorellát.  Úgy a 30. naptól kezdve már egyre kevésbé igénylik a mesterséges táplálékot, mert az akvárium alsó és oldalsó üvegein megtelepedett algákat fogják inkább enni., de még néha, ha lebegnek, adjunk nekik felvizetett algaport.

Vízcsere? heti 1/3, természetesen. De azért bevallom, hogy én a 63 literes nevelőmben 40 napig egyet sem csináltam. :D Nyilván itt fontos az is, hogy mekkora akvárium, mennyi lárva. Sok lárva esetén, kisebb (30-40 literes) akváriumban azért betartanám a heti részleges vízcserét, de 50-60 literben néhány tucat lárva nem sokat szennyez. Azért havonta ajánlott legalább 20%-ot minden esetben.

Ha szerencsénk van, a lárvák szépen fognak fejlődni, de elhullás mindig is lesz, ezen ne essünk kétségbe. A legtöbb lárva sajnos az első 20 nap alatt pusztul el. Ennek pontos okát még a tapasztaltabbak sem mindig tudják biztosan, lehet genetikai hiba, rossz vízminőség, kaja hiány, stb. Ha az első 7 napban pusztulnak el, véleményem szerint nem tudtak enni. Ha utána, már lehet akármi is. Ha a szaporítást ez után tartósan csinálni fogjuk, lesz hogy az összes lárvánk elpusztul, de kitartónak lenni megéri.  Alább néhány képpel bemutatom a lárvák fejlődését. (a képek egy mobil makró funkciójával készültek, a lárvák pedig alig pár mm-esek, ezért ilyen a minőségük)

9 napos lárva
12 napos lárva
14 napos lárva

Szintén 14 napos lárva

17 napos lárva (saját ürülékét kóstolja)

21 napos lárva

22 napos lárva

31 napos lárva

32 napos lárva

41 napos lárva (még színes)

43 napos garnéla (már átlátszó)

Itt azért pár információ és érdekesség erejéig álljunk meg. A fejlődési ívük nagy vonalakban úgy zajlik, hogy megszületnek átlátszóan, majd olyan 8-10 nap körül beszínesednek, piros és kék szín is lesz bennük, majd fokozatosan kifakulnak és újra átlátszóvá válva lesznek kifejlett garnélák. Na, ez nem volt ilyen szépen követhető minden garnéla esetében, amint látható a képeken, van amelyik már 30 nap körül átlátszó volt, de még láthatóan nem volt annyira fejlett, és van amelyik 40 nap körül is még szép színes volt, de nem mutatta az átlátszóvá válást. Szóval a fejlődési "stílusuk" változó, de a lényeg mindig, hogy láthatóan tartsanak valahová. 

A kifejlődési idő nagyjából, a Logemann módszer szerint 45 nap, de én úgy láttam, hogy van amelyik már 43 naposan mutatta a kifejlődés jeleit, van amelyik csak 50-55 nap körül. A lényeg, hogy én azt vettem észre, hogy nem bánják, ha kicsit tovább maradnak a sós vízben, még a cikk megírása előtti napon is vadásztam ki a nevelő sós akváriumból garnélát, ami azt jelenti hogy legalább 53 napos, ha abból az eresztésből való, amire gondolok(ha nem, akkor vagy 70-75, de az meredek lenne). Nem kell kapkodni tehát, szépen nyugodtan lehet figyelni a fejlettségi állapotukat, és a megfelelő időben áttenni őket édesvízbe. Van aki a szoktatásra esküszik, de egy kifejlett lárvát elméletben szoktatás nélkül is átboríthatunk édesvizű akváriumba. Én eddig azt vettem észre, hogy kinézetet tekintve akkor készek átmenni édesvízbe, ha átlátszó a testük, és a toruknál a testük barnás színű:

50 napos garnéla(még sós vízben)

50 napos garnéla(még sós vízben)

A kinézetük mellett az érésre utaló másik fontos jel, hogy amano garnélaként viselkednek. Nem úsznak már fejjel lefelé, nem lebegnek egyáltalán vízközt, hanem másznak az üvegen, és hasukon lévő úszólábakkal változtatnak helyet elég gyorsan. Ha feléjük nyúlunk, a csápjaikkal felénk matatnak, illetve "ugranak", ha el akarjuk kapni őket. Azt azért tegyük hozzá, hogy egyes egyedek már 30 nap körül elkezdik a mászást és az úszólábakkal való helyváltoztatást, de az ő tesük még teljesen átlátszó volt, nem volt "központi" barna foltjuk.

Ezeket a garnélákat én már szoktatás nélkül is tettem át édesvízbe, nem mutattak negatív jeleket. Illetve egy érdekesség, édesvízbe kerülés után 1 napon belül levedlenek. Szinte akármilyen akváriumba kerültek - direkt nekik kialakított, a szülők közé - alig lehet őket észrevenni, mivel picik és átlátszóak, de sikerült párat lefényképezni már édesvízben:

picúr amano kb 1 hete édesvízben

Már láthatóan fejlődött :)

Kész garnéla!

Remélem minden fontos lépést említettem, hogy el tudd kezdeni te is a szaporítást. Ennek a nyilvánvaló előnyein (khm..) kívül is van értelme: a boltokban kapható garnélák jelentős része vadonfogott import állat. Ez azt jelenti, hogy a természetes élőhelyén, tömegesen fogják ki és adják el, ami nettó természetkárosítás, és idővel a faj meg fog ritkulni, extrém esetekben ki is halhat, erre már számtalan egyéb példát láttunk sajnos. Minden egyes mesterséges körülmények között szaporított amano garnélával egy egyedet megkímélünk a természetben, így az amano garnéla szaporítása tulajdonképpen természetvédelmi tevékenység, így mindenkit bíztatnék a próbálkozásra.








Post Top Ad